Hogyan lehet úgy védekezni a szúnyogok ellen, hogy az ne okozza a rovarvilág összeomlását? Törökbálinton 5 évvel ezelőtt betiltották a természetpusztító deltamethrin használatát, és a zöldterületek kezeléséből is kivonták a káros növényvédő-szereket. Az eredmény nagyon gyorsan jött: a biológiai sokféleség már ez alatt a rövid idő alatt is nőtt a városban. A Madárbarát Települések Országos Szövetségének (Matelosz) tagjai május 8-án találkoztak Törökbálinton, hogy megismerkedjenek a környezettudatos szúnyoggyérítés tapasztalataival.
Törökbálinton a vegyi rovarölő szerek helyett most már negyedik éve biológiai hatóanyagot használnak, de azt is csak mértékkel, és bevonják a lakosságot a megelőzésbe, felderítésbe, sőt, a szúnyogszámlálásba is. Beszélgetőtársunk Holló Zsuzsanna főkertész, a Városfejlesztési és Vagyongazdálkodási Osztály, Környezetvédelmi Csoportjának vezetője.
Miért hagytatok fel a vegyszeres irtással?
5 évvel ezelőtt – képviselői indítványra – merült fel nálunk a téma, hogy át kellene állni biológiai gyérítésre természetvédelmi és humánegészségügyi okokból. Akkor nagyon gyorsan meg is született róla a rendelet, de valójában keveset tudtunk arról, hogy mivel jár majd a döntés. Én azóta rengeteget tanultam a szúnyogokról. Meglepetés volt például, hogy nem egyféle szúnyog van, hanem Törökbálint térségében kb. húsz faj, és mindegyiknek más az életmódja, a tenyészhelye, a szaporodási ritmusa. Az erdei szúnyogok az erdőben faodvakban, repedésekben meggyűlő vízben nevelkednek, így őket a korábbi légi vegyszeres permetezés sem érte el, mert az a lombkorona alá nem tud behatolni. Más fajok a hullámtérben vagy a háztartási pangóvizekben szaporodnak, és mindegyik ellen másképp kell védekezni. Az is meglepetés volt, hogy ami Törökbálinton szinte hisztériát okoz (mérések szerint a 20 csípés/óra már extrém esetnek számít nálunk), az egy hullámtérrel bíró településen észrevehetetlen. (Érd egyes területei esetenként 300 fölötti terhelést szenvednek el.) A különböző adottságok más és más védekezést kívánnak, ezért egységes módszer nincs, csak egy irány, amit a szakemberek ajánlásai szabnak meg. A mi esetünkben alig-alig indokolt beavatkozni a természetes folyamatokba, ezért nálunk a kommunikáció a legnagyobb kihívás. Az emberek nehezen fogadják el, hogy vannak helyzetek, (pl. az annahegyi erdőterületek melletti lakóterületeken) amikor bármilyen közterületi védekezési módszer eredménytelen, és valójában közpénzen végzett ámításról van szó, ami nemcsak hatástalan, de még ártalmas is.
Kell egy jó partner
Hogyan kezdjen neki egy önkormányzat az átállásnak? Szúnyoggyérítést Magyarországon vagy a polgármesterek vagy a Katasztrófavédelem rendelhet meg, ezért nagyon sok múlik a településvezetőkön, az önkormányzatokon.
Ha a környezettudatos módszert választják, akkor az az első lépés, hogy találni kell hozzá egy jó partnert, ami nem könnyű, mert Magyarországon kevés vállalkozás foglalkozik biológiai szúnyoggyérítéssel, és jellemzően azok is kisvállalkozások. Keresletet kell rá teremteni, hogy a nagy cégeknek is megérje átállni, úgyhogy minden önkormányzatot arra biztatunk, hogy jelezzék, hogy kimondottan biológiai szúnyoggyérítést akarnak megrendelni. A mi partnerünk egy szegedi vállalkozás, akikkel nagyon jó az együttműködés, azonban kisméretű családi vállalkozás, így kapacitásuk véges.
A hatékony védekezéshez először fel kell térképezni a közterületről elérhető tenyészhelyeket. Ebben sokat segítenek az ortofotók (légifotók), akár a Google Maps képei is. A szúnyogok folyó-, mozgó vizekben nem tenyésznek, ezért nekünk az álló- és pangóvizeket kell feltérképezni.
Tenyészhelyek feltérképezése
Közterületet mondtál, de mi a helyzet a kertekkel? Rengeteg tenyészhely van a háztartásokban, kertekben, üres telkeken is. Mivel a szúnyogfajok jelentős része nem tud eltávolodni a tenyészőhelytől, így jó eséllyel az a szúnyog, ami megcsíp minket a teraszon, nálunk vagy közelünkben kelt ki.
Mi ezeket a tenyészhelyeket is igyekszünk felkutatni, megszüntetni és a lakosságot minden lehetséges módon tájékoztatni. Ha egy kertben egyértelműen azonosítható tenyészőhelyet látunk (fedetlen hordó, gumiabroncs stb.), akkor megkérjük a lakókat, hogy szüntessék meg ezeket a szúnyogbölcsőket. Előfordul, hogy amikor hozzánk fordulnak segítségért a szúnyogterhelés miatt, szinte azonnal megtaláljuk a tenyészőhelyet. Ilyenkor gyakorlati tanácsokkal is segítünk, van, hogy tablettát adunk (a biológiai szer háztartásban alkalmazható változata) vagy egy régi tüllfüggönyről levágott darabbal betakarjuk az esővizes hordót, hogy megakadályozzuk a szúnyogok petézését. Általában örülni szoktak a gyors, hatékony megoldásnak. Lakossági tájékoztatót is rendszeresen tartunk a témában, és amikor esővízgyűjtő-tartályokat osztunk, akkor mindig adunk hozzá lopót is, hogy ne fedetlenül használják a tartályt.
Mérés önkéntesekkel. Mi az, ami szúnyogból már túl sok?
Szúnyogirtást a szabályozás szerint 50-es csípésszámnál lehet elrendelni, ami egy ember által egyórás időtartam alatt elszenvedett csípésre vonatkozik. A méréshez létezik egy ún. szén-dioxidos csapda, de ez szerintem nem igazán hatékony. Amikor a csapdában még csak néhány szúnyog van, akkor a karomon már kétszer annyi. Ezért mi a humán csapdázást részesítjük előnyben, ez a legbiztosabb. A befogásukhoz van egy speciális eszközöm, ami tulajdonképpen egy szippantóval ellátott üvegharang, amivel be lehet gyűjteni úgy a szúnyogokat, hogy nem sérülnek meg. Így számolni is lehet őket, és be is lehet küldeni a szakértőknek, hogy meghatározzák a fajokat. Ebbe a feladatba bevonhatók fiatalok, önkéntesek is. Adok nekik eszközt, megmutatom a használatát és hadd csinálják. Lehet, hogy az adataik nem lesznek tökéletesen pontosak, de mindenképp nagy segítség és használható képet ad, ha többen is részt vesznek így a számlálásban.
Hogyan fogadták az emberek a változást?
Nem volt könnyű az átmenet. Volt olyan pillanat, amikor nagyon nagy volt a nyomás a város vezetőin, hogy végeztessenek vegyszeres irtást. A közösségi oldalakon azt láttuk, hogy van a településen egy hangos kisebbség, akik rendszeresen követelték és számonkérték a permetezést. Eközben sokkal többen voltak azok, akik egyáltalán nem kommenteltek – ők csendben voltak, mert azt történt, amit szerettek volna, vagy legalábbis nem volt ellenükre.
Ugyanakkor az átállást megelőző években már egyre többen kérvényezték, hogy hagyjuk ki a vegyszeres gyérítésből az ő ingatlanjukat. Országos szinten kevesen tudnak erről a lehetőségről, pedig mindenkinek jogában áll jelezni, hogy nem kéri a permetezést. Ilyenkor a ködösítőt 50 méterrel az adott ház előtt ki kell kapcsolni. Általános jelenség, hogy a szúnyogok körül időnként magasra csapnak az indulatok, hol az egyik, hol a másik csapat a hangosabb, azonban ezt a feladatot nem szabad nyomásra, kapkodva végezni, csak a szakemberek és a hatóságok tényekre alapozott ajánlásai alapján. Így garantálható, hogy mind a humánegészségügyi, mind az ökológiai szempontok a legnagyobb mértékben érvényesüljenek.
Mi a helyzet az újfajta, trópusi betegségeket terjesztő invazív szúnyogokkal?
Eddig még csak egyedi esetek voltak, amikor inváziós fajok által terjesztett betegségek felbukkantak Magyarországon, statisztikailag ezek a kórokozók egyelőre nincsenek jelen nálunk. Hiába van jelen a betegséget terjeszteni tudó faj, ha maga a kórokozó még nincs. A szórtan, alkalmanként előforduló megbetegedések azonban félelmet keltenek, illetve előrevetítik, hogy a fajok észak felé húzódásával idővel maguk a kórokozók is megjelenhetnek, ezért előrelátónak kell lennünk. A fajok vándorlása is azt erősíti meg, hogy vissza kell fogni a vegyszeres irtást, mert a rovarok kezdenek rezisztenssé válni a hatóanyagokra, és ha ez megtörténik, akkor nem lesz mihez nyúlni, ha tényleg nagy a baj. Pont olyan ez, mint az antibiotikumok esete. Azokkal is túlzásba estünk, és az lett az eredménye, hogy olyan baktériumok alakultak ki, amelyekre semmi nem hat. A kórházi fertőzések, és az, hogy fiatal, erős emberek is belehalhatnak ilyen betegségekbe, ennek a következményei.
A szúnyogokból új fajok egyébként valóban érkeznek, de nem minden csíkoslábú szúnyog tigrisszúnyog. Sok olyan faj van, amelyiknek csíkos a lába, mert a szúnyogok valamiért szeretik ezt a dizájnt.
Hogyan kezelitek a lakossági panaszokat, bejelentéseket?
Ha valaki úgy érzi, hogy nála elviselhetetlenül sok szúnyog van, kérhet mérést. Ilyenkor viszünk csapdát és végzünk számlálást, de előfordul, hogy az derül ki, hogy maga a bejelentő tenyészti a szúnyogokat például az elhanyagolt kerti tavában. Ilyenkor jó megoldás lehet, ha tesznek bele halakat, mert azok megeszik a szúnyoglárvákat, vagy vízforgatót, mert a mozgó víz nem kedvez a lárváknak.
Biológiai gyérítésre való tablettát is lehet kérni az önkormányzattól, de ezt csak alapos elbeszélgetés vagy helyszíni ellenőrzés után adjuk oda. Sokszor kimegyek megnézni, hogy hol szeretnék használni. Ha a kerti esővízgyűjtőbe akarják tenni, és abban azt látom, hogy már bebábozódtak a szúnyoglárvák, akkor semmi értelme ezt a fajta tablettát használni, mert ebben a stádiumban már nem hat, nem tudja megakadályozni a szúnyogok kikelését. Ilyenkor csak pénzkidobás lenne tablettát használni, vagy ami még rosszabb, azt a látszatot keltené, hogy a biológia szer semmit nem ér, pedig csak azért nem hat, mert nem jól használják.
Mennyivel jobb a biológiai szúnyoggyérítés a vegyszeresnél?
Az egyik nagyon fontos érv, ha egy polgármestert akarunk meggyőzni, hogy a biológiai gyérítés akár olcsóbb is lehet, mint a hagyományos, deltamethrinnel történő vegyszeres szúnyogirtás.
Ami számomra fontos, az az, hogy nem végez olyan mérhetetlen pusztítást az élővilágban, mint a vegyszeres irtás, aminek millió más rovar is áldozatul esik, nem csak a szúnyogok. Ráadásul a hatás továbbgyűrűzik, mert a rovarok hirtelen megcsappanása miatt elpusztulhatnak a rovarevő madarak teljes fészekaljai is, csak az már nincs a szemünk előtt, nem látjuk. De attól még, hogy nem látjuk, az éhenhalt vagy megmérgezett fiókák ott vannak az odúban.
Ugyanakkor a biológiai szúnyoggyérítés is olyan dolog, amivel elővigyázatosnak kell lenni. Ilyenkor egy baktériummal kezelik a szúnyoglárvákkal teli vizeket, amitől a lárvák nem tudnak táplálkozni, elpusztulnak, így nem tudnak kikelni, repülni, megcsípni, tovább szaporodni. De valójában egy olyan dolgot alkalmazunk, mely magától nem lenne ott a természetben, így bár a hatása szelektív és jelenlegi tudásunk szerint más élőlényekre ártalmatlan, mégis beavatkozás az ökoszisztéma természetes folyamataiba. Emberközpontú világunkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a szúnyog is az élővilág egyik eleme, és bár számunkra nem kívánatos, helye és szerepe a természetben vitathatatlan. Ezért a gyérítésükre alkalmazott módszert is csak célzottan és minimális mennyiségben használjuk az élhető lakókörnyezet védelmében.
Annak, hogy öt évvel ezelőtt betiltottuk a vegyszerhasználatot, már ilyen rövid idő alatt is látható eredményei vannak. A természetvédelmi szakemberek szerint egyértelműen nőtt a biológiai sokféleség a településen és a környékén, ami óriási eredmény és reményre ad okot, hogy érdemes tenni az élővilágért. Szívesen segítünk más önkormányzatoknak is a tapasztalatainkkal. Persze nincsenek univerzális megoldásaink, de könnyebb, ha van miből kiindulni.
Tudásmegosztás – Tanuljunk egymástól!
A Matelosz tagjaival megosztottunk egy szúnyogmappát, amelyben szakmai háttéranyagok, lakossági tájékoztatók, szúnyogkommunikációs-terv és sok más hasznos anyag van. Ezeket a madárbarát önkormányzatok a saját településükre szabva felhasználhatják. Köszönet Törökbálintnak és Holló Zsuzsannának a nagylelkű tudásmegosztásért.
Köszönjük a fotókat a Törökbálint Médiának.
