Az avar takaró, menedék, táplálék és bölcső is rengeteg élőlény számára. Ahol csak lehet, érdemes meghagyni a kertekben és parkjainkban is a lombot. Persze tudjuk, hogy mára az vált a normává, hogy a leveleket hulladéknak tekintjük, amit el kell takarítani, csakhogy ezzel a természet és magunk ellen dolgozunk. Ha otthagyjuk vagy összegyűjtve helyben komposztáljuk, azzal sokat tehetünk azért, hogy szemet gyönyörködtető, sokszínű élővilág maradjon fenn körülöttünk.
A levelekre tapadva vagy az avarréteg alatt telel át rengeteg apró élőlény: pókok, rovarok, férgek, csigák. Persze ha lakossági kommunikációban rájuk hivatkozunk, nem biztos, hogy növeljük a lombmeghagyó kedvet. De ki lehet emelni olyanokat is, amelyeket sokan szeretnek: számos lepkefaj peték, lárvák, bábok vagy ritkábban kifejlett rovarként próbálják átvészelni a telet védett zugokban vagy lombkupac alatt. Gyakran meghúzódnak a levelek között hétpettyes katicabogarak és aranyszemű fátyolkák is, amelyek hasznos segítőink a kertben. A legszebb, rovarokhoz kötődő természeti jelenség, a szentjánosbogár-rajzás is csak olyan élőhelyen helyen képzelhető el, ahol van avartakaró, ugyanis a szentjánosbogár lárvái is az avar alatt telelnek át.
Az avar egyúttal terített asztal a madarainknak. Gyakran látni rigókat, vörösbegyeket vagy ökörszemeket, amint városi parkokban, temetőkben, kertekben a lehullott levelek közt keresgélnek táplálékot.
Ezért arra biztatunk minden madárbarát önkormányzatot, hogy mutasson jó példát a parkokban és közterületeken. Hagyják meg a lombot ott, ahová hullott, vagy ha össze kell gyűjteni, akkor hagyjanak levélkupacokat, terítsék vastagon a nagy fák tövéhez, vagy bokrok aljára, ágyásokra takarónak. A nagy levélkupacok gyorsan összeesnek, de addig is rájuk lehet tenni egy-két nagyobb ágat, hogy ne hordja szét a szél, és ki is lehet táblázni, hogy tudják az emberek, hogy direkt van otthagyva.
Amivel a legkönnyebben “eladható” az otthagyott lomb, az a sün, hiszen tüskés barátaink is szívesen vackolják be magukat lombkupacokba, ahol hibernált állapotban vészelik át a telet. A változatos élővilágot csak úgy őrizhetjük meg, ha vigyázunk rá, teszünk érte, ezért minden önkormányzatot arra biztatunk, hogy merjen változtatni a megszokott dolgokon, és kommunikáljon róla, biztassa az embereket arra, hogy a saját kertjeikben is tegyenek így.
