- Elrejtőznek
Nekünk is az a legegyszerűbb megoldás, ha egyszerűen elkerüljük a hőséget. A madarak is ezt csinálják. Árnyékba húzódnak a fák lombkoronájában, bokrok mélyén, sövényekben. A legtöbb madár a fészkét is olyan helyre építi, ami védve van a tűző naptól, hogy a fiókáit hűvösen tartsa. Erre érdemes odafigyelni az odúk és műfészkek kihelyezésénél is.
- Lihegnek, zihálnak
A madarak is lihegnek, ha melegük van. A fekete rigóknál pl. gyakran megfigyelhető, hogy nyitott csőrrel napoznak. Mivel a madarak nem tudnak izzadni, ezért néhányan a kutyákhoz hasonlóan zihálnak. Kinyitják a csőrüket, nagy levegőt vesznek és a beáramló levegő a torkukban és csőrükben lévő nedvességet elpárologtatja, ami segít, hogy lehűtsék magukat.
- Rezegtetik a torokzacskójukat
Egyes madárfajoknak van egy zihálásnál hatékonyabb hűtési módszerük, amikor nyitott csőrrel állnak, és a torokzacskójukat rezegtetik. Ezt a pelikánok, kormoránok, kócsagok is csinálják: a nyakukon lévő izmok ritmikus mozgatásával nagyon hatékonyan tudják hűteni magukat – úgy festnek ilyenkor, mintha kuncognának.
- A lábukra ürítenek
Igen, a gólyák lába ettől olyan fehér. Urohidrózisnak nevezik, amikor a madarak a lábukra ürítenek és a folyadék elpárolgásával hűtik magukat. Ezt nemcsak a gólyák, hanem keselyűfajok is alkalmazzák.
- Madárfürdők, szökőkutak
Sok madár van, ami szeret megmártózni a melegben. Az itatókban, tópartokon és városi szökőkutaknál gyakran látni fürdőző rigókat, galambokat, ahogy beleállnak a vízbe és fröcskölnek, csobognak, pancsolnak, azért, hogy átrázzák a tollaikon a vízcseppeket. A fürdés segít hűteni és tisztán tartani magukat.
Ha teszünk ki fürdésre is alkalmas madáritatót, akkor érdemes naponta cserélni a vizet, és hetente egyszer alaposan kitisztítani, hogy megelőzzük a fertőző betegségek terjedését a madárvendégeink között.
- Sziesztáznak
A nyári hónapokban sok madár a hűvösebb hajnali és esti órákban aktív, napközben pedig elrejtőznek és pihennek – sziesztáznak.
- Magasabban repülnek
Ragadozómadarakat, pl. egerészölyveket gyakran látni nagy magasságban szárnyalni meleg nyári napokon. Valójában nem lehet tudni, hogy azért repülnek-e olyan magasan, mert ott hűvösebb a levegő. Feltételezik, hogy igen, de mivel nehéz az ilyesmit kísérletekkel letesztelni, ezért nincs rá egyértelmű bizonyíték.
Hogyan tudunk segíteni a madaraknak a nagy melegben?
Ahogy a fentiekből is látszik, a madarak sokféleképpen tudják hűteni magukat, így a felnőtt példányok általában nélkülünk is képesek megbirkózni a hőséggel. Egy egészséges, jól hidratált galamb például 60 °C-os hőmérsékletet is kibír.
Természetesen segíthetünk nekik azzal, ha teszünk ki itatókat, de valójában az igazán nagy probléma nem is maga a pillanatnyi meleg, illetve a hűtés, hanem az, hogy hogyan éljék túl az éghajlatváltozást, ami hatással van az élelem és a víz elérhetőségére.
Amivel sokat segíthetünk a madaraknak, és a klímaváltozás hatásait is mérsékelhetjük, az az, ha a fák mellett nagyobb hangsúlyt fektetünk a cserjetelepítésre. A bokorcsoportok és sövények ma fájón hiányoznak a városi parkjainkból, és a falvakban is gyakran kitakarítják a dzsindzsának bélyegzett bokros területeket, pedig ezek az élővilág szempontjából nagyon fontosak. Nem véletlen, hogy az MME is bokorlakó madarakat jelölt az idei Év madara szavazásra, mert ezzel is szeretnék felhívni a figyelmet a cserjék jelentőségére. A bokrok árnyékos búvóhelyet, fészkelőhelyet és táplálékot adnak a madaraknak, és rengeteg más élőlénynek is: rovaroknak, gyíkoknak, sünöknek. A biodiverzitás növelése szempontjából az a legjobb választás, ha őshonos, bogyótermő cserjéket telepítünk.
