A társállatok az emberrel együtt élő, vele sajátos szociális kapcsolatban lévő háziállatok. A kedvtelésből tartott állatokat manapság már tollas vagy szőrös pszichológusként is emlegetik, jelenlétük csökkenti a stresszt, hatásuk kedvező a gazdájuk pszichikai és mentális állapotára. A kutyák és macskák azonban eredetileg nem házi kedvencek voltak, fontos szerepük volt az ember környezetében, együttélésük az emberrel kölcsönös előnyökön alapult. A kutyák őrző-védőként, a macskák pedig kártevőirtóként szolgálták meg az ember gondoskodását.
Mindkét faj ragadozó, ősi ösztöneik még ma is erősek, komoly veszélyforrást jelenthetnek a természetben. Egyes kutyafajták és keverékeik nagyon hamar hatékony vadászokká válnak a természetbe kerülve. Nem is annyira ritka látvány, hogy kóbor ebek falkába verődve vadásznak. Farkas ősükhöz hasonlóan hatékonyan űzik az őzet, de a földön fészkelő madarak tojásait és fiókáit is elfogyasztják. A legtöbb esetben a kóbor kutyák azonban megmaradnak az ember közelében, a településeken, ahol a madarakra nézve kevésbé veszélyesek.
A macskákkal kapcsolatban azonban már egy kicsit más a helyzet. Évezredek óta a ház körüli rágcsálók hatékony pusztítói voltak, rendkívül ügyes vadászok, jól másznak, ugranak, reflexeik kiválóak. A kutyákkal ellentétben nem tartja vissza őket a kerítés sem, a szabadban tartott macskák akadálytalanul kóborolnak a településen és a környező gyepeken, mezőgazdasági területeken. Mindent elfognak és megesznek, amit le tudnak gyűrni, a rovaroktól a madarakig. Elsősorban a mezőgazdasági területeken és a ház körül élő rágcsálók a fontosabb áldozataik, de előszeretettel vadásznak madarakra is (ragadozó életmódjukból eredő táplálékuknak azonban csak egy kisebb hányadát teszik ki a madarak). Már évezredekkel ezelőtt is vadásztak a házi macskák[SzK1] madarakra, ez egy természetes jelenség, aminek megfelelően a madarak populációi nem sérültek jelentősen, természetes körülmények között ellensúlyozták a házi macskák predációs tevékenységét. A házi macskák állományát sokáig az ember hatékonyan szabályozta.
Mint számtalan más probléma esetén, amely az ember hozzáállásával kapcsolatos, a házi kedvencekkel kapcsolatos gondok is a 20-21. században kezdődtek és erősödtek fel. A felelőtlen emberi magatartás következtében a házi macskák száma folyamatosan nő, rengeteg kóbor egyed él szabadon. Míg egy vadmacska a természetben 100-150 hektár területet birtokol, tehát ez a vadászterülete, addig a házi macskák száma hektáronként 3-4 egyed lehet. Egyes források szerint úgy tűnik, hogy ezer emberre vetítve Magyarországon él a legtöbb macska Európában, mégpedig 236 példány. Az ország macskalétszáma így 2 300 000 egyed lehet, de vannak olyan becslések is, hogy csupán kóbor macskából él körülöttünk kétmillió példány. Amennyiben csak 15 madarat zsákmányol egy macska egy évben, már akkor is ijesztően magas számot kapunk, 34 500 000 madár pusztul el ily módon évente. Ez pedig, ha tízezer forintos természetvédelmi értékkel számolunk egyedenként, akkor 345 milliárd forintos kárt is jelenthet. A természetvédelmi érték csak a kár nagyságrendjét hivatott alátámasztani, a valós kár valójában az, hogy a nagy házimacska-létszám már a vadon élő madarak populációit veszélyezteti hazánkban is.
A problémát nem a felelős macskatartás és a macskák ragadozó magatartása, hanem az emberi nemtörődömség miatt korlátlanul szaporodó macskaállomány okozza. Természetellenes módon kialakul így egy magas predációs nyomás, amely a zsákmányállatok (madarak) létszámának túlzott apadását eredményezi. A megoldást nagymértékben segíthetné az állatok ivartalanítása, mert ez megfékezheti a populáció mértéktelen növekedését. Az önkormányzatok is hozzá tudnak járulni a probléma mérsékléséhez, ha ivartalanítási akciót hirdetnek és támogatnak.
