Frenyó Gábort gyerekkora óta foglalkoztatják a madarak és ez a hobbi nem halványult el, ahogy felnőtté vált. Még ma is előfordult, hogy madarászok társaságában ő mászik fel egy kéményre, hogy segítsen visszatenni egy mentett gólyafiókát a fészekbe. Lassan 20 éve elnökségi tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, az utóbbi években pedig sokat tett azért civilként és polgármesterként is, hogy Szügy madárbarát település legyen. Frenyó Gábor az egyik kezdeményezője és elnöke a Madárbarát Települések Országos Szövetségének.
Szerinted miért érdemes csatlakozni a Mateloszhoz?
Mert jó dolog egy olyan közösséghez tartozni, ahol hasonló értékeket tartanak fontosnak és hasonlóan gondolkodó emberek vannak. Amit már kitaláltak valahol, azt át tudjuk venni így meg tudjuk osztani egymással a jógyakorlatokat és ez megkönnyíti egy település vezetőjének az életét. Bízom abban, hogy az összefogásnak ereje van. Ha sokan vagyunk, együtt hatékonyabban léphetünk fel például azért, hogy a pályázatok kiírásánál is érvényesüljenek a madárbarát településfejlesztés szempontjai.
Mit tettetek Szügyön a madarak védelméért?
Nálunk a közterületeken és középületeken is vannak odúk, denevéreknek való láda és madáretetők is. A fecskéknek azzal segítünk, hogy sárgyűjtő helyeket tartunk fenn. A lakosság bevonásával is igyekszünk segíteni a madarakat. Odúkat, valamint több száz gyümölcsfát és díszfát osztottunk ki a településen.
Az idős fákat ameddig csak lehet, gyógyítjuk, ha pedig balesetveszély miatt ki kell vágni, akkor előtte zoológiai felmérést végzünk. Ha ilyenkor védett állatot találunk, gondoskodunk a mentésről. Talán szokatlan látvány, hogy a kiszáradt fát nem tőben vágjuk ki, hanem meghagyjuk a törzs egy részét, ami nem balesetveszélyes, így az még odvasodhat és használhatják a harkályok, mókusok, pelék, denevérek, arról nem is beszélve, hogy a holtfák rengeteg apró élőlénynek is táplálékot vagy szaporodóhelyet adnak, például védett cincéreknek, gyíkoknak, hangyáknak. Egy holtfa egy komplex lakóközösség, ami a településekről szinte teljesen hiányzik. De nemcsak a madarakra figyelünk oda, a parkban például levélkupacokat is hagyunk ősszel, amelyekben sünök telelhetnek.
A kerékpárút mellett virágzó növényekből összeállított magkeveréket vetettünk és a település külső részein, ahol nem zavaró, ott kicsit magasabbra vágtuk és hosszabb ideig meghagyjuk a természetes növénytársulásokat.
Mit tesztek a biodiverzitás növeléséért?
A madarakat nem lehet csak önmagukban megóvni, szükség van az egész ökoszisztéma védelmére. Ennek érdekében támogatjuk a településen a komposztálást és azt, hogy az itt lakók évente kétszer igényelhetnek díjmentesen ágdarálást. Egy kertes háznál mindig keletkezik nyesedék. Ezeket egy ipari ágdarálóval felaprítjuk, a mulcsot pedig átadjuk kerti felhasználásra, vagy ha a tulajdonos nem akar vele bajlódni, akkor elszállítjuk és a közterületen képződő nyesedékkel keverve komposztáljuk. Így megelőzzük az égetést, ami egyébként is tilos, és a komposzttal elősegítjük, hogy egészséges, élettel teli talajunk és egészséges növényeink legyenek. A jó talaj például tele van gilisztákkal, ami nagyon sok madárfajnak kedvenc tápláléka.
A változó klímában az is létfontosságú, hogy minél hatékonyabban megtartsuk helyben az átfolyó vizeket. Ennek érdekében négy másik településsel csatlakoztunk a Klímabarát Települések Szövetségének vízgazdálkodási programjához. Jelenleg a tervezés és a víztározásra alkalmas területek kiválasztása zajlik.
Ebbe a programba igyekszünk a környékbeli gazdálkodókat is bevonni és együttműködni velük. A vízmegtartás és az élővilág sokféleségének megőrzése szempontjából például komoly előrelépés lenne, ha a gazdák a szántással járó növénytermesztés helyett átállnának gyepgazdálkodásra. Ez növelné a talaj vízmegtartó képességét, emellett a gyep szenet köt meg és számos rovarfajnak, valamint rovarevő madárnak adna táplálékot. Próbáljuk rávenni a gazdákat az átállásra. Ez nem ellentétes az anyagi érdekeikkel, mert a területalapú támogatáshoz így is hozzájutnának.
Van más olyan programotok, amibe bevonjátok a lakosságot?
Van egy programunk a diófák megmentésére, amelyhez már 50-en csatlakoztak. Mivel nálunk is megjelent a diót károsító inváziós kártevő, a dióburokfúró légy, ezért voltak, akik kivágták a diófát, mert úgy gondolták, hogy ha nincs termés, akkor a diófa haszontalan, csak szemetel, nem tudnak mit kezdeni a diólevéllel és virágzás idején is sepregetni kell miatta az udvart. Persze arra csak később ébrednek rá, hogy mennyire értékesek egy ilyen fa ökológiai szolgáltatásai, még dió nélkül is. Semmivel nem pótolható, hogy a sűrű lomb megszűri a port, árnyékol, párologtat és jó érzéssel tölti el az embert, ha egy meleg nyári napon kiülhet a diófa alá. Arról nem is beszélve, hogy egy diófa sok madárnak adhat fészkelőhelyet és táplálékot.
Azoknál akik jelentkeztek, szakértő által meghatározott időpontban célzott permetezést végzünk, így sikerült elérni, hogy legyen egészséges dió, a résztvevőknek pedig cserébe vállalniuk kell, hogy legalább öt évig nem vágják ki a fát. Persze a legjobb az lenne, ha növényvédőszer nélkül tudnánk védekezni. Erre például jó módszer lenne a baromfitartás, mert a tyúkok azonnal felcsipegetik a kártevőket és elejét veszik a szaporodásuknak.
Honnan jött a madarak iránti érdeklődésed?
Gyerekkoromban sokat betegeskedtem, és bent kellett maradnom a házban. Ilyenkor az volt a legfőbb szórakozásom, hogy a madáretetőre szálló madarakat figyeltem. Csodáltam, hogy milyen szépek és sokszínűek, bár akkor még nagyon keveset ismertem belőlük. Amikor a középiskola után Pestre kerültem, hallottam, hogy a Madártani Egyesület helyi csoportja a Nemzeti Múzeumban tartja a gyűléseit. Elkezdtem járni ezekre, és Haraszthy Laci ragadozómadaras élményei, meg Schmidt Egon terepi beszámolói nagyon megfogtak.
Mi a legemlékezetesebb madarászélményed?
Nehéz egyet kiválasztani, de talán az volt a legnagyobb élmény, amikor egy madarásztársammal, Drexler Szilárddal láthattam a vonuló gólyák átkelését a Boszporuszon. Elkaptunk egy olyan pillanatot, amikor a naplementében sok ezer gólya keringett a város felett, és mögöttük felbukkant a Turkish Airlines repülőgépe. Feledhetetlen látvány volt.
Szilárd erről lélegzetelállító videót is készített.
A madarászat mellett mi az ami még igazán feltölt?
Ami a legjobban kikapcsol, az a kertészkedés, de kerékpározni is szeretek. Budapesten is biciklivel járok, ha tehetem. Felállítottam magamnak egy mércét, hogy addig vállalhatok elnökségi feladatokat az MME-ben, ameddig képes vagyok feltekerni a Svábhegyre, az egyesület központjába. Most ősszel egy másfajta kalandra készülök. Novemberben a Níluson fogunk egy kis csapattal végigevezni az Asszuáni-gáttól a Földközi-tengerig, de decemberre már újra itthon leszek és készülünk a Matelosz következő rendezvényeire.
