Az általános szemlélet szerint a természet önmagában nem érték, oda építeni kell valamit, hogy vonzó legyen. Nagyon sok esetben gazdaságilag, ökológiailag és társadalmilag egyaránt fenntarthatatlan turisztikai, rekreációs objektumok foglalják el az egykori élőhelyeket. Ennek a szemléletnek esnek áldozatul természetes tavaink partjai, nádasai. Szinte naponta hallunk híreket arról, hogy szállodák, magánbirtokok épülnek ilyen területeken. Több esetben ezek a helyek a nádasokhoz, mocsarakhoz kötődő fajok utolsó menedékei voltak a településen.
Jelentős területek esnek áldozatul az ipari parkoknak, üzletközpontoknak is. Senki nem vitatja, hogy egy térség gazdasági, társadalmi állapotát döntően befolyásolja a helyi gazdaság helyzete, de ezeknél a beruházásoknál is érvényesíteni kell a természetvédelmi szempontokat. Lehetőleg olyan zöldfelületeket kell létrehozni, illetve eredeti állapotukban meghagyni, akár az üzemek közötti védősávként is, amelyek lehetőséget adnak a madarak és más élőlények megtelepedésére. Hasonlóan az agrár-környezetvédelmi programokhoz, az ipari parkok területén is elő lehetne írni madár- és természetvédelmi megoldásokat, például azt, hogy madárvédelmi eszközöket kell kihelyezni az érintett helyszíneken.
Élőhelyvesztéssel jár a települések lakóövezeteinek terjeszkedése is. A város- és faluszéli területek bevonásával, lakóövezetté fejlesztésével erdők, ligetes, tisztásokkal tarkított erdőszegélyek, gyepek, patak menti élőhelyek szűnnek meg. Gondot jelentenek az építkezéseken az illegális, illetve a hamis indokkal alátámasztott fakivágások is.
Csatornává alakított patakok
A belterületen átfolyó patakok, ott fakadó források természetes medrét, környezetét sokszor átalakítják, szabályozzák. A patakok ilyenkor csatornává alakulnak, invazív növények borítják a medrek és illegális szemétlerakóként is működnek egyes szakaszok. Nem példa nélküli, hogy a természetes medret lefedik. Az egészséges élővíz és környezete pedig ideális helye lehetne egy parknak, sétánynak, települési térnek. Ennek gondozására azonban nincs jelenleg kapacitás és társadalmi igény.
Dombvidékeken az élőhelyi szempontból hátrányos vízrendezési munkákat leggyakrabban a gyakori villámárvizek miatt végzik el. A hirtelen keletkező, nagy mennyiségű lefolyó víz kárt okozhat ingatlanokban, infrastruktúrákban, mezőgazdasági területben. A védekezés magában foglalja kisvízfolyások, patakok mederrendezését is. Ehhez kapcsolódóan feltétlenül meg kell említeni, hogy a villámárvíz nem egy esetben a településeket övező vegetáció pusztulásának vagy pusztításának az eredménye (vagy a természetes vegetáció hiánya felerősíti azt). Erdős területen erdészeti véghasználat után a talajra hulló csapadék akadálytalanul zúdul a völgy irányába. A kedvezőtlen nyomvonalú dűlőutak is a településekre vezetik a vizet. Íme egy újabb ok arra, hogy a településeknek miért kell szorosabb kapcsolatban állniuk a külterületeiken gazdálkodókkal. Sok esetben létezhet alternatív megoldás a szabályozás helyett. Mivel a villámárvizek völgyfenéken okoznak elsősorban kárt, ezért ki kell használni, hogy az ott található természetes élőhelyek (rétek, vizes élőhelyek) egyfajta természetes záportározóként is szolgálhatnak. Lehet tehát, hogy szigorúan műszaki szemmel nézve a megoldás egyszerűnek tűnik (szabályozás), azonban érdemes a vízrendezést az ökológiai szempontból kedvezőbb területhasználattal megoldani, amennyiben erre lehetőség nyílik.
Elterjedt gyakorlat, hogy a település határában található természetes vagy mesterséges tavak partját felparcellázzák, horgásztanyákat hoznak létre a vízparton
A megfelelő infrastruktúra hiányában ez a terhelés környezetvédelmi problémákat is okoz. Itt kell megemlíteni a zártkertek kialakítását is, amelyeket többnyire gyepterületeken jelölnek ki.
A települési zöldfelület is átalakul, változik. A különböző források bővülésével lehetőség nyílik a közterületek megújítására, parkok, ligetek átalakítására. Többnyire modern építészeti elemekkel és anyagokkal oldják meg ezeket a feladatokat. Sajnos indokolatlan átalakításokat is lehet tapasztalni, már a középkorú fákat is lecserélik, megszüntetik az összefüggő bokrosokat, bokorcsoportokat, térkövet kapnak a kisebb parkok, kivágják az idős fákat, rekreációs infrastruktúrával élőhelyeket vágnak ketté.
Egy szegélykővel határolt futókör vagy kerékpárút egy tó és a barna varangyok élőhelyét jelentő erdő között komoly akadály a kétéltűeknek
A zöldterületekről sokszor eltávolítják a fölöslegesnek ítélt örökzöldeket, fenyőcsoportokat. Különböző okok miatt lehet velük gond: árnyékolnak, az összegyűlő tűlevelek problémát jelentenek, akadályozzák a kilátást, stb. Pedig a domb- és síkvidéki településeinken található fenyőfák, fenyőcsoportok a nálunk telelő erdei fülesbaglyok fontos nappali pihenőhelyei.
Mivel az önkormányzatok a rendelkezésükre álló forrásokat saját tulajdonú területeiken használhatják fel, ezért korlátozottak a lehetőségeik, sok esetben zöldfelületeket vonnak be a fejlesztésekbe, gyakran kapnak új funkciót a parkos területek, oda indokolatlanul kerülnek épületek, építmények, látványelemek. A spontán beerdősült területeket is beruházással fejlesztendő helyeknek nyilvánítják (például volt közlegelő, közkert, sportpálya).
A manapság oly gyakori kilátók építése is élőhelyvesztéssel jár, megépítik az odavezető infrastruktúrát is, a közelben gyakran parkoló épül, megnövekszik a turistaforgalom.
A turizmus napjainkra olyan varázsszóvá vált, amelytől szinte mindenki a megváltást várja. Sajnos alig gondolkodnak fenntartható ökoturisztikai használatban, kizárólag a költséges és/vagy fölösleges látványberuházások jelentik a célt. Ez egy rövid távú szemlélet, amely az éppen elérhető források megszerzésére és pénzügyi szempontból kreatív elköltésére irányul, és többnyire az élőhelyek rongálásával, terhelésével jár együtt.
A zöldfelületeket érintő további változás, hogy a városok peremkerületein, vidéki településeken megszűnik a kertgazdálkodás, eltűnnek a kisparcellák, már alig jellemző az állattartás. A zöldfelületek sok helyen inkább zöld sivataggá alakulnak, gondozott gyeppel, járólapokkal.
A beruházások másik nagy területe az infrastruktúrák fejlesztése. A megnövekedett gépjárműállomány és gépjárműforgalom útfejlesztéseket von maga után, amelyeknek áldozatul esnek az út menti fasorok, bokros védterületek, gyepek.
