A településeken sok esetben az emberi környezet helyettesíti azokat a természetes elemeket, búvóhelyeket, zugokat, ahová a madarak a fészkeiket rejtik. A biztonságos fészkelőhely nagyon fontos a madárpárnak, hiszen a tojásokat, majd a magatehetetlen fiókákat (a településen költő madarak döntő többsége fészeklakó) meg kell óvniuk a ragadozóktól, zavarástól, az időjárás viszontagságaitól. A mesterséges, épített tárgyak és azok részletei sok esetben valamilyen természetben előforduló költőhelyre hasonlítanak, sziklafal, természetes földi mélyedés, barlang, odvas fa ürege, magányosan álló fa megfelelői a madaraknak. Az emberi környezet azonban gyorsabban változik, mint egy természetes élőhely, és sokszor elveszíti egy adott faj igényeinek megfelelő tulajdonságait is.
Épületek
Egyes fajok az épületek különböző részeit használják fészkelőhelyként. A homlokzaton vagy a homlokzat repedéseiben, résein, párkányokon, eresz alatt fészkel például a molnárfecske, sarlósfecske, házi rozsdafarkú, lapos tetőkön a búbospacsirta, tagolt háztetők, nagyobb épületek párkányain a vörös vércse, padlásokon, de akár kéményekben is a gyöngybagoly, csóka, macskabagoly.
A modern építészet épületelemei ma már sokkal kevesebb lehetőséget teremtenek e fajok megtelepedésére. Az acél- és üvegfalú irodaházak, középületek, az oromfal nélküli mediterrán tetők vagy a zárt oromdeszkázat, az egyszerű geometriai formák használata mind-mind a madarak fészekrakási lehetőségeit csökkentik. Ilyen esetben fészkelőládák, odúk kihelyezésével lehet segíteni rajtuk. Ideális helyzetben azonban az építészet figyelembe venné az adott környezet élővilágát, és a főépület tervezése során az e célt szolgáló épületelemekkel vagy kiegészítő építményekkel segítené a madarak (és az épületlakó denevérek) megtelepedését.
A magyarországi lakótelepek tömbházait röviden panellakásként emlegetjük. A közel 788 ezer panellakásban él a lakosság ötöde. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben felépített lakóházak felújítása napjainkban aktuális. Leggyakrabban a tetőszigetelés cseréje és az utólagos homlokzati hőszigetelés elkészítése zajlik. Ezek a felújítások az épületeken fészkelő molnárfecskék, sarlósfecskék helyben élő állományát veszélyeztetik. A tetőn, szellőzőnyílásokban, műszaki kiszolgálóépítményeken megtelepedhet búbospacsirta, barázdabillegető, vörös vércse, házi rozsdafarkú is. A panelek repedései fontos szaporodó- és pihenőhelyei a városlakó denevéreknek. Természetesen minden városi épület, így a középületek is alkalmasak lehetnek ezen állatok megtelepedésére.
Mivel védett fajokról beszélünk, ezért az egyedek, fészkelőhelyük, pihenőhelyük elpusztítása természetvédelmi törvénybe ütköző cselekedet. A felújítások, átalakítások azonban az esetek többségében indokoltak, ezért azokat a területileg illetékes kormányhivatal környezet- és természetvédelmi főosztályának engedélyével el lehet végezni. Érdemes azonban a felújítás előtt már átgondolni, hogy milyen módon segíthetünk e fajok állományának megőrzésében. Lapos tetőkre a szigetelés elvégzése után költőládákat célszerű kirakni, a tömbházak tetőn található liftakna- és szellőzőgépházainak oldalfalaira fecskelakótelepet lehet helyezni műfészkekkel. Ugyanide denevérodúkat is célszerű telepíteni.
A felújítás előtt mindenképpen ajánlott egy zoológiai felmérést végeztetni az épülettel kapcsolatban, ugyanis például a sarlósfecskék fészkelése akár szinte észrevehetetlen is maradhat a lakók előtt, és ugyanez a helyzet az éjszaka vadászó denevérekkel is. Amennyiben a felújítás április 1-e után esedékes, akkor a megfelelő engedélyek birtokában a téli hónapokban meg kell szüntetni a fészkelőhelyeket, hogy a tojások, fiókák ne a felújítás során pusztuljanak el, de ezzel párhuzamosan gondoskodni kell a fent említett fészkelési lehetőségek megteremtéséről. Abban az esetben, ha a fecskék visszatelepedése lehetséges és várható a homlokzatra, akkor olyan anyagokat kell választani a felújítás során, amelyeken megtapad a fészekanyag (műanyag, üveg- vagy fémfelületek nem alkalmasak erre a célra).
Nem új építésű, egyébként madarak megtelepedésére alkalmas épületeknél is megfigyelhető a madarak kizárásának szándéka. Ezek a megoldások általában a lakók, tulajdonosok idegenkedését tükrözik a madarak zajkeltésétől, ürülékétől vagy egyéb, általuk keltett zavaró hatástól. Előfordulhat, hogy beépítik az erkélyeket, hálóval, szalagokkal, egyéb eszközökkel lezárják a párkányokat, homlokzati virágládák alsó peremét, a padlást. Melléképületek nyílásainak lezárásával megakadályozzák, hogy a füsti fecske vagy házi rozsdafarkú bejuthasson oda. Kastélyok, templomok felújítása során a tetőzet teljes lezárása is megtörténik, amely során kirekesztik az ott megtelepedő denevéreket és a szinte csak épületek tetőzetében költő gyöngybaglyokat. Ezek a védett fajok, ellentétben a padlásokon előszeretettel fészkelő parlagi galambokkal, általában nem jelentenek gondot az épület tulajdonosának, de a galambok kizárása egyben az ő bejutásukat is megakadályozza. Mesterséges odú, költőláda kihelyezésével lehet biztosítani ezen fajok kontrollált megtelepedését.
Idős fák, bokrok eltávolítása
Sajnos egyre gyakoribb, hogy közterületek felújításakor egészséges, középkorú fákat is eltávolítanak
Sok esetben – balesetveszélyre hivatkozva – előzetes faállapot-felmérés nélkül a felújítások áldozatául esnek idős fák is, úgy, hogy az eltávolításuk nincs alátámasztva konkrét adatokkal. Az évek során sok sövény, bokor, bokorcsoport olyan terebélyessé válik, hogy már-már természetes állapotokra áll be. Abban az esetben, ha a park elsődleges rendeltetését nem zavarja, a bokorcsoportok megkímélése fontos az élővilág szempontjából. Parkok kevésbé kezelt részeire spontán módon is betelepülhetnek őshonos növények, kiirtásuk helyett ezt az állapotot kihasználva lehet esetleg vadvirágos rétet vagy természeteshez hasonlító erdőszéli állapotokat kialakítani ezeken a területeken. Minden egyes idős fa, zárt bokorcsoport lehetséges fészkelőhely több madárfaj számára.
Partfalban, üregben költő madarak
Elterjedt gyakorlat volt a 20. század közepén, végén is, hogy a településeken építkezők helyi homokbányákból, sóderbányákból fedezték az építkezés anyagszükségletét. Löszös területeken a löszt is felhasználták építkezésekhez. Több településen, település határában ma is működik valamilyen kisebb-nagyobb anyagnyerő hely. A lösz, a homok és az agyag puha kőzet, amely kiváló fészkelőhelyet biztosít a gyurgyalagnak és partifecskének, ezek a fajok költőüregeiket maguk vájják ebbe a közegbe.
A kis helyi bányák bezárásával ezek a fészkelőhelyek megszűnnek, nem keletkeznek új falak, a régiek leomlanak, feltöltődnek. A bányászat beszüntetése után rekultivációs kötelezettsége van ugyan a tulajdonosnak, de a munkák során sokszor nem veszik figyelembe az ott fészkelő védett madarakat. Az aktív bányászat során is elpusztíthatnak fészkelési időben költőtelepeket. Nagy probléma ezeken a helyeken az emberi zavarás is, a bányaüregeket sok esetben illegális szemétlerakóként használják, elterjedt a krosszmotorozás, de madarak lelövéséről, fészeküregek szándékos elpusztításáról is hallani. Tekintettel arra, hogy védett, fokozottan védett fajokat érint ez a probléma, természetkárosításnak minősül a költőhelyek elpusztítása.
