A füsti fecske épületeken, általában istállókban, tanyaépületek vagy olyan vidéki házak belső részein költ, ahová szabad bejárás nyílik. Nagyban kötődik az állattartáshoz, állattartó telepekhez, mivel az itt előforduló legyek és egyéb rovarok táplálékbőséget jelentenek a számára. Amikor a lótartás, lóvontatású eszközök még elterjedtek voltak, akkor Budapest belvárosában is fészkelt, és egyes párok még ma is kitartanak a régi bérpaloták körfolyosóin, lépcsőházaiban. Az állattartó telepeken, istállókban, tanyáknál a fészkelése elfogadott, természetes. Abban az esetben, ha családi házas övezetben telepszik meg, kora hajnali csivitelése, a fészek alatt felhalmozódó ürüléke zavarhatja a ház tulajdonosait, ezért előfordulhat a fészek leverése, szélsőséges esetben a fecskék elpusztítása, lelövése is. Fészkelése meghiúsulhat, ha akadályozzák az épületbe történő szabad bejutását (bezárják az ajtót, ablakot, elfedik a szabad nyílásokat). A faj állománya lassú csökkenést mutat. Egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas, nyitott épületrész, és egyre inkább visszaszorulóban van az állattartás.
A molnárfecske településeink jellegzetes madara, városokban is gyakran látható. Ma már szinte csak épületeken költ, korábban sziklafalakon, faodvakban, barlangokban fészkelt. Félig nyitott fészkét ereszek, betonerkélyek, homlokzati beton virágtartó elemek alá, ablakkávákba építi. Apró rovarokkal táplálkozik, amelyeket főleg a levegőben kap el. Hazai állományára – a füsti fecskéhez hasonlóan – mérsékelt csökkenés a jellemző. Fészkelési időben már kora hajnalban aktív és igen élénk a fészek közelében, csivitelése zavarhatja a természetes életmódtól eltávolodó emberek nyugalmát. A legnagyobb problémát a fészek alatt felhalmozódó ürüléke jelenti, tömbházak esetében ez gyakran az alsó szomszédnál (is) jelentkezik, konfliktushelyzetet teremtve az emberek között.
A fészek leverésével vagy a fészekbe való bejutás megakadályozásával, ritka esetekben az egyedek elpusztításával próbálják meg fészkelését meghiúsítani. Gyakori látvány családi házaknál az eresz alá helyezett színes szalagok sora, amely elriasztja a fecskéket a fészekrakástól. A tömbházak felújítása (nyílászárók cseréje, külső szigetelés) pedig óhatatlanul a fészek eltávolításával jár (azonban ez is engedélyköteles, és csak a költési időszakon kívül, november 1. és március 31. között végezhető el), hiszen megszüntetik a fecskék fészekrakási lehetőségét. A molnárfecske lazább és sűrű telepekben is szívesen fészkel, kettő vagy akár száznál több fészek is épülhet egy épület homlokzatán. Természetesen ez a helyzet fokozott konfliktusforrást is eredményezhet, a fecsketelep megmaradása a jóindulatú tulajdonoson múlik. Szerencsés esetben olyan középületen, építményeken alakul ki a telep, ahol nagyobb esély van annak megmaradására.
Egy fecske évente 1,5-3,5 kg rovart fogyaszthat el, tehát könnyen belátható, hogy milyen óriási jelentőségük van a biológiai védekezésben. A klímaváltozással egy időben ez a szerepük felerősödik, hiszen megjelennek a társ- és haszonállatok, valamint az ember szempontjából is veszélyes rovarok Magyarországon, amelyek gyérítésében a településeken élő fecskék élen járnak.
Az építkezésekre beköltöző partifecskék is okozhatnak gondot. A hazánkban fészkelő, vonuló partifecskék április második felében érkeznek vissza költőterületeikre. Ez a telepesen fészkelő madár saját maga vájja a költőüregét löszfalakba, partfalakba. Ahol a faj elterjedt hazánkban, ott megtelepedhet épületek kiásott, félbehagyott alapgödreiben, telkek rézsűiben, betonozás előtt álló támfalaiban, de építési munkák földdepóiban is. Tekintettel arra, hogy védett fajról van szó, költőüregei is azonnal védettnek minősülnek, így a kialakult telepet tilos megsemmisíteni. Költési időszakban érdemes tehát az alapgödör meredek falait, a támfalakat ideiglenesen ponyvával vagy valamilyen sűrű szövésű hálóval, homlokzati állványhálóval letakarni. Természetesen csak azokban a térségekben kell ezt a feladatot elvégezni április és május hónapokban, ahol a partifecskék megtelepedése várható. Az adott településen a madarak fészkelése valószínűleg nem példa nélküli már, így a helyi kivitelezők, az építkezés környezetében élők, az illetékes nemzetipark-igazgatóság munkatársai, a madártani egyesület helyi tagjai rendelkeznek a partifecskékkel kapcsolatos információkkal.
