Az ember-állat konfliktusok csökkentésére varjú-csalifészkeket készítettek budapesti fiatalok az Újbudai Önkormányzat megbízásából, hogy megpróbálják a vetési varjakat egy kevésbé zavaró helyre átköltöztetni. Az ötlet még tavaly merült fel, a Madárbarát Települések Szövetsége (Matelosz) által szervezett varjúkonferencián, és végül egy olyan több szereplőt bevonó összefogássá nőtte ki magát, amire kezdetben senki nem számított. A varjúköltöztető projekt egyszerre izgalmas kísérlet, fiatalokat mozgósító közösségi program, valamint újrahasznosítás és természetvédelmi munka.
Az alapötlet az volt, hogy a tömegesen kihelyezett csalifészkek vonzóak lehetnek a vetési varjaknak, és segíthetnek kicsalogatni őket azokról a helyszínekről, ahol a jelenlétük különösen zavaró. Ehhez először is találni kell egy alkalmas területet: egy közeli kiserdőt vagy facsoportot, ahol nem zavarnának senkit, majd oda kirakni a csalifészkeket.
Az elgondolás jól hangzik, de hamar felmerül a kérdés, hogy milyen egy varjú-csalifészek, és ki tud ilyet készíteni? Az önkormányzatoknál sokszor az alapfeladatok ellátására is alig jut kapacitás, nemhogy madárfészkek fonogatására. Itt akár meg is állhatott volna a történet.
A Matelosznál azonban utánajártak a dolognak. Az MME kapcsolati hálóján keresztül találtak egy Nógrád megyei vállalkozót, aki már készített korábban varjú-csalifészkeket. Mint kiderült, temetői hulladékból visszagyűjtött koszorúalapokat használt: lebontotta róluk a zöldet és a díszítést, a vázra ágakat rögzített, majd a fészkeket emelőkosaras autóval helyezte ki a fákra a saját, Szécsény melletti telephelyén. A fák alá ocsút szórt, amire a varjak rájártak, és a kihelyezett 46 csalifészekből végül tízbe be is költöztek, bár volt olyan is, amiből csak kilopkodták a gallyakat.
Az újbudai önkormányzat prototípust kért, majd együtt gondolkodtunk azon, hogyan lehetne ezt Budapesten úgy megcsináltatni, hogy ne legyen aránytalanul drága. Így került képbe a Bolygó, egy budapesti közösségi tér, amely zöldülni vágyó fiatalokat szólít meg, és barkácsműhellyel is rendelkezik. Az önkormányzat megszervezte a hulladékká vált koszorúk begyűjtését és szállítását, a Bolygó műhelyvezetője pedig előkészítette a munkát, és meghirdették a varjúfészek-készítő eseményt.
Tartalomjegyzék
ToggleVarjúfészek-fonó – Márta Krisztina beszámolója
Kíváncsi voltam milyen egy ilyen csalifészek, és mennyi munka elkészíteni, ezért én is beálltam önkéntesnek. A Bolygóban szólt a zene, az asztalokra ki voltak készítve a fogók, kesztyűk, drótok, a levegőt pedig betöltötte a fenyőillat. A belső műhely tele volt hatalmas állókoszorúkkal. Ez volt az első meglepetés, mert a telefonbeszélgetések alapján én inkább kör alakú moha vagy szalmakoszorúkat képzeltem el.
Először mindent le kellett bontani róluk, ami sokkal egyszerűbbnek hangzik, mint amilyen valójában. A zöldet rengeteg dróttal rögzítik a vázhoz, így az első koszorút ketten, nagyjából fél órán át vagdostuk metszőollóval és csípőfogóval, mire teljesen lecsupaszítottuk. Később már könnyebben ment, amikor ráéreztünk, hol vannak a főbb rögzítési pontok.
Ezután le kellett vágunk az alsó, kör alakú fémkosarat. A fogó nem vitte, flexelni pedig nem mertünk, nehogy lángra kapjanak a fenyőágak, úgyhogy maradt a kézi fémfűrész – ez volt talán a legnehezebb az egészben.
A kosarakat utána továbbadtuk a következő asztalnak, ahol lágy dróttal “beszőtték” az aljukat és oldalukat. Kicsit olyan volt a hangulat, mintha egy 21. századi fonóba csöppentem volna, vidáman beszélgető, varjúfészket szövögető fiatalokkal.
Az is meglepetés volt számomra, hogy nem tettünk rá ágakat, csak drótoztunk. Később derült ki, hogy ezekbe a kosarakba valódi varjúfészkek kerülnek majd: az eredeti helyükön leszedik, és az új területen felteszik őket a fákra.
Nagyjából négy óra alatt tíz ember húsz fészekkosarat simán el tud készíteni. Az egész nemcsak a barkácsolás és a jó társaság miatt volt jó móka, hanem azért is, mert kézzelfogható módon tehettünk valamit a madarak és emberek békés együttéléséért.
Extra tanulság: Nagyon sok lágy drót kell egy egy kosár aljának, és oldalának bedrótozásához. Eredetileg 4 métert terveztek darabonként, de ennél sokkal több fogyott. Az is nagy munka, hogy a végén a keletkező zöldhulladékot különválogassák a fémhulladéktól, ami a koszorú eredeti, össze-vissza aprított drótjaiból áll.
Az új fészkeket február közepén helyezik át emelőkosaras autóval: az eredeti helyszíneken eltávolítják a varjúfészkeket, és ezeket teszik majd bele a fémkosarakba az új területen.
A projekt csupán kísérlet, és az is előfordulhat, hogy nem hozza meg a várt eredményt. Ezzel a résztvevők is tisztában vannak. A Madárbarát Települések Szövetsége részéről azonban nagyra értékeljük az önkormányzat hozzáállását, hiszen mindez komoly szervezőmunkát és anyagi ráfordítást igényelt. A tapasztalatokból más önkormányzatok és a természetvédelmi szakemberek is tanulhatnak, függetlenül attól, hogy a varjak végül valóban átköltöznek-e.
Számunkra külön öröm, hogy napjainkban, amikor az együttműködés hiánycikk, civil szervezetek, önkormányzat, vállalkozó és természetvédelmi szakemberek fiatalokat bevonva együtt dolgoztak a közös célért, beletették az ötleteiket, tudásukat, munkájukat.
Mit javaslunk még a varjúgondok mérséklésére az önkormányzatoknak?
- parkolók ponyvával, napvitorlával való védelme az ürülék, lepotyogó gallyak, hulladék ellen
- metszés után lehulló gallyak összegyűjtése, eltávolítása (fészeképítéshez való muníció)
- dolmányos varjak távoltartásához a hulladék elzárása, hozzáférhetetlenné tétele speciális fánk alakú kukatetővel, konténerek takarásával
- fontos a lakosság tájékoztatása, bevonása is, pl. a jól látható színes gyűrűvel vagy szárnybilétával jelölt varjakról az emberek szívesen küldenek fotókat, adatokat a kutatóknak
További információk, tippek, lakossági kommunikációhoz használható anyagok:
Mit lehet tenni a sokakat zavaró városi varjakkal? – Önkormányzatok és természetvédők találkoztak, hogy áttekintsék a lehetőségeket
Vetési varjú Magyarországon című kiadvány
Vetési varjak települési kolóniái – sok-sok információ egy helyen
Problémák madarakkal és más állatokkal (galambok, falrongáló harkályok, tőrösdarazsak, építési területre beköltöző partifecskék…)
A települések madárbarát lehetőségei című kiadvány


